A fájdalom előkelő helyen szerepel a szüléstől való félelmek listáján, ezért sok nő nem is gondolkodik másban, mint a gyógyszeres fájdalomcsillapítás. De van jópár egyéb lehetőség is, ami természetesen segíti a vajúdást és a szülést.
Minden második nő kap kórházi szülése során mesterséges oxitocint, ami az esetek egy részében valóban indokolt lehet. Sok esetben azonban olyan beavatkozás-haszkádot indít el, amire a kismamákat talán fel sem készítik. Jelenleg sincs még elég kutatásunk arról, hogy a szintetikus oxitocin miként hat hosszútávon az anyára és a gyermekére.
Az egyes szakaszokban eltérő segítségnyújtási formákra lehet szükség, van, amikor az aktív támogatás a legjobb, de előfordul, hogy mindössze csendes jelenléttel tudunk a legjobban segíteni az édesanyának.
Többször tapasztaltam, hogy nem feltétlenül tudják az emberek, hogy mi a különbség a szülésznő, a bába és a dúla között, ahogy azt sem, mit is csinál pontosan egy dúla.
A medikális személet szerint fekvési rendellenességnek számít minden nem fejvégű magzati pozíció, a holisztikus bábai szemlélet ezzel szemben szokatlan fekvési pozíciónak tekinti ezeket.
Az apák jelenléte a szülőszobán mindig központi kérdés, ha szülésfelkészítést tartok. Legalább annyiszor hallottam szándékot az apás szülésre mind anyáktól és apáktól, mint ahányszor ellenérzés kifejezését. Ebben a bejegyzésben áttekintjük röviden az apás szülés történetét, amely régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk és körüljárjuk a leggyakoribb érveket és ellenérveket is.
Puskás Anikó – Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat