A Szent Imre Szülészeti Osztálya nemrégiben szakmai protokollokra hivatkozó közleményét adott ki, miszerint többé nem tudják biztosítani a „kizárólag beavatkozásmentes, alternatív szemléletű szülészeti ellátást”. Hozzátették továbbá, hogy a Protokoll 3-as ajánlása szerint „a vajúdás és a szülés időszakában is biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy az anya mellett egy, a számára fontos kísérő folyamatosan jelen lehessen”, ugyanakkor második kísérő jelenlétére többet nincs lehetőség.
A közlemény hatalmas vihart kavart: nemcsak szülés előtt álló anyák és apák háborodtak fel, hanem a szakma is. A Szent Imre Kórház szülészete ugyanis azon kevesek közé tartozott, ahol az apa jelenléte mellett a dúlai támogatásra is lehetősége volt az ezt igénylő édesanyáknak.
A szeptember 3-án kiadott közlemény másnapján újabb közleményt adtak ki. Az előző napon kihirdetetteket nem vonták vissza, csak pontosították, vagyis az egyetlen személy tartózkodhat a szülő nő mellett a szülés ideje alatt rendelkezés csak 2026. október 1-jével lép érvénybe. Zárásul deklarálták, hogy „a szülőszoba elsősorban egy egészségügyi ellátási hely”.
Jelen írásomban nem minősíteni szeretném ezt a lépést, megtették azt sokan előttem, például Pleván Tímea, az Ablak a világra szülészeti adatbázis létrehozója (ITT) vagy a Másállapotot a szülészetben mozgalom (ITT). Utóbbiak amúgy több szervezettel (pl. TASZ) együtt az Egészségügyi Minisztériumhoz fordultak a Szent Imre Kórház rendelete miatt.
Az ügy újra felszínre hozta régóta forrongó dúlával vagy dúla nélküli szülés kérdését és a cikkek kommentszekcióját elárasztották az „én is megszültem húsz/harminc/negyven éve dúla nélkül”, a „dúla csak egy túlfizetett laikus”, a „minek oda dúla, ha egyszer ott van az apa” és hasonló megjegyzések. Boldog-boldogtalan leírta a véleményét, miszerint a dúlák…
- anyákat beszélnek le szükséges orvosi beavatkozásokról,
– kompetenciájukat átlépve befolyásolják az anyákat,
– harcias amazonként próbálják „megvédeni” klienseiket a támadó kórházi környezetben,
– elveszik a szülésznők munkáját,
– ugyanazt a munkát csinálják, mint amiért a szülésznő fizetést kap,
– csak kuruzslást és hókuszpókuszolást csinálnak egy nagy adag spiritualitással leöntve,
– egy pár napos képzést elvégezve rögtön úgy érzik, ők a valakik, és így tovább.
De miért is van ott a dúla?
Számtalan cikket és kommentet olvastam végig, amiből hamar nyilvánvalóvá vált, az emberek nagy részének még mindig fogalmas sincsen arról, mi is az a dúla, mi a feladata-szerepe egy szülésnél és miért lehet rá szükség. Egy korábbi írásom már taglalta, miben tud és miben nem tud segíteni egy dúla.
Az első legfontosabb kijelentés, hogy az apa és a dúla szerepe, támogatása nem ugyanaz! Az apa a saját jogán kell, hogy jelen legyen gyermeke születésnél, mint az egyik szülő. Ő is hónapok óta várta az érkezését, ugyanolyan jogok illetik meg gyermekével kapcsolatban, mint az anyát. Az apa jelenléte a szülésnél tehát nem jófejség, hanem minimum-követelmény. Ráadásul az apa – mégha elvégzett egy/két/több szülésfelkészítőt, elolvasott szüléssel kapcsolatos könyveket, megnézett videókat – sem szülés körüli szakember, érzelmi bevonódása a folyamatba alapértelmezett. Gyakori kritika, hogy még a hosszabb lélegzetvételű dúlaképzések is csak néhány naposak, a dúla nem szülészeti szakember, hanem csak „laikus kísérő”. Ezekben a kijelentésekben természetesen van igazság, hiszen például az én általam elvégzett képzés is 7 napos volt, nagyjából tehát 70 órásnak felel meg. Csakhogy a legtöbb dúlának már eleve valamilyen, szülés körüli segítő szakmája van, szoptatási tanácsadó, védőnő, szülés utáni tornára specializálódott gyógytornász, esetleg kismamajóga oktató. A legtöbben ráadásul folyamatosan továbbképezzük magunkat, újabb és újabb képzéseket, tanfolyamokat, esetleg akár egyetemi képzést végzünk el, amivel a hozzánk forduló anyákat, családokat támogatni tudjuk. Magam is a dúlaképzés után beiratkoztam az egyetemre, és egy kétéves szakmai továbbképzést csináltam meg, így lettem 2026 nyarán perinatális szaktanácsadó. Kevesen vannak tehát azok a dúlák, akik a 5-6-7 napos képzésnél megállnak és úgy tartanak szülésfelkészítőket vagy járnak szülés kísérni.
Hasonlóan visszatérő kritika, hogy a dúlák afféle önjelölt védőangyalok, akik arra esküdtek fel, hogy megvédjék az anyát a rideg és gonosz kórházi környezetben. A dúlai támogatás nem az anya le- vagy rábeszéléséből áll, nem azért vagyunk ott, hogy megvédjük az anyát az orvosi beavatkozásoktól vagy rábeszéljük, hogy utasítsa vissza valamennyit, így kockáztatva a kliensünk és a kisbabája életét. A dúla ugyanakkor nem is teljesen laikus, hiszen tud, tanul az egyes szülészeti beavatkozásokról, el tudja mondani az anyának, melyik mivel jár, miért lehet rá szükség és milyen kockázatai vannak. Teszi ezt azért, hogy az anya (és az apa) tájékozott, jól informált döntést hozhasson. A dúla olajjal masszírozza az anyát, segít neki testhelyzetet váltani, kikíséri a mosdóba, zuhanyozni, étellel-itallal kínálja, fogja a kezét a kontrakciók alatt. Nyitott nemcsak az anya, hanem az esetleg jelenlévő apa szükségleteire is, és sokszor láthatatlan jelenlétében elpakol, kiszellőztet, szendvicset hoz az apának vagy értesíti a családtagokat. Nem megy haza, ha „letelt a műszak”, a családdal marad nemcsak a vajúdás, a szülés, hanem az aranyóra végéig. Mondhatjuk, hogy ezek egy részét a szülésznő is elvégzi. Ez is csak féligazság, ugyanis valóban, ő is masszíroz, ő is, kikíséri a vajúdót a zuhanyzóba, neki is van egy kedves szava az izguló apukához.
Az egy szülőnő – egy szülésznő elve
A brit NICE (National Institute for Health and Care Excellence) irányelve tartalmazza az „egy szülő nő – egy szülésznő/bába” ajánlást, ez a „one-to-one care” ajánlás még 2007-ből. A gyakorlatban egyetlen bába vagy szülésznő folyamatos, kizárólagos jelenlétét jelenti az aktív vajúdás ideje alatt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-os WHO terhességgondozási irányelve („WHO recommendations on antenatal care for a positive pregnancy experience„) pedig kimondja, hogy egy jól ismert bába vagy szülésznő, vagy ezek egy kis csoportja kísérje végig a nőt a várandósság, a szülés és a gyermekágyi időszak teljes folyamatán.
A hazai szülészeti rendszerben sok oka van annak, hogy ezek az ajánlások nem tudnak megvalósulni, mind a humárerőforrásbeli, mind a pénzügyi okai elégtelenek, vagyis egy szülésznőre minimum kettő, de inkább ennél jóval több szülőnő jut egyszerre – és így kellene személyre szabott ellátást biztosítaniuk. Ráadásul jó eséllyel az anya és az apa a szüléskor találkozik először a szülésznővel, mondjuk egy ötperces fájásokkal kórházba érkezéskor. Nem ismeri a szülőket, az anyát, nem tud róluk szinte semmit. A legtöbb dúla azonban nem „last minute” felkérést vállal, hanem hónapok óta ismeri a szülőpárt, többször találkozott, beszélt velük. Szülésfelkészítést tartott nekik, beszélgettek a gyerekvárásról, a szülővé válással, szüléssel kapcsolatos félelmeikről, masszírozta, érintette már az anyát, tudja, mi esik neki jól, mi az, amitől biztonságban érzi magát és a többi. A dúla ereje nem elsősorban a szüléskíséréssel kapcsolatos skilljeiben van; persze jó, ha ismer fájdalomkezelési technikákat és a baba beilleszkedését segítő testhelyzeteket. A dúla ereje az érzelmi jelenlétben, az anya és az apa biztonságérzetének, intimitásának megteremtésében, valamint a szülőpár és a kórházi szakszemélyzet közötti híd képzésében rejlik.
Az apa nem dúla és a dúla nem apa. És ez így van jól.
A következő írásomban majd arról írok, milyen evidence based előnyei vannak, ha az apa mellett egy dúla is jelen van a szülésnél.
