Talán téged is foglalkoztat a kérdés, vajon mi lehet az oka annak, hogy mostanában ennyi szülést mesterségesen indítanak. A természet tudja a dolgát, gondolhatnánk. Vagy mégsem?
Az Ablak a világra hiánypótló szülészeti adatbázisa szerint 2020 és 2025 között a szülések 32,5%-át indították, vagyis minden 3. nőét. A statisztikák 80-90%-ban magzati okok, 10-20%-ban anyai okok játszanak szerepet a döntésben. Van, ami valós indikáció, de vannak esetek, amik mögött nem áll erős indok vagy egyszerűen kényelmi szempontok miatt indítják be a szülést.
A mesterségesen indított vajúdás többnyire fájdalmasabb, mintha magától indulna el. Spontán induló vajúdás esetén az összehúzódások fokozatosan erősödnek, hullámokba rendszereződnek, azonban szülésindítás esetén a méhösszehúzódások gyorsabban indulhatnak el, és erősebbek is lehetnek. Indított szülésnél az anyák gyakrabban igényelnek gyógyszeresen fájdalomcsillapítást.
Lássuk, melyek a leggyakoribb okok, amik az egyik leggyakoribb beavatkozás mögött állnak.
A túlhordás az indítás egyik oka, bár a terminus-túllépés önmagában még nem kellene, hogy indok legyen, amennyiben a baba és az édesanya is jól vannak. A babák mindössze 3,6%-a születik az utolsó menzesz alapján becsült terminus napján, ugyanez az arány ultrahanggal is csak 4,7%. A babák 50%-a a kiírt napjához képest egy héten, 90%-uk (!) 2 héten belül megszületik, szóval tényleg nagyon kevés az az eset, ami miatt a terminus-túllépés valódi indikáció lenne. A legfrissebb, 2025 februárjában kiadott szülészeti protokoll a betöltött 41-hét előtt javasolja a szülés spontán beindulását, de „alacsony kockázatú várandósság esetén, szoros prenatális ellenőrzés (NST, ultrahang-áramlásvizsgálatok) mellett a terminus túllépése a 41. hét+6 napig megengedhető” – áll a 10-es ajánlásban.
Ha a burok magától megrepedt és a magzatvíz elfolyt, vagy pedig csak szivárog, de nem kezdődnek el méhkontrakciók, a szigorúbb kórházi protokoll szerint maximum 12 órát várnak a szülésindítással. A magyarázat az, hogy a hüvelyben találhatók olyan baktériumtörzsek, melyek a méhűrbe feljutva fertőzést válhatnak ki.
Az az anya, akinél terhességi cukorbetegséget (GDM) állapítottak meg, szintén számíthat szülésindításra, ha az állapotot csak inzulinnal lehet kezelni vagy ha macrosomia (nagy magzat) jelei mutatkoznak.
Az anyai magas vérnyomás (hipertónia) mellett általában más tünet is van, ami indokolja a mesterséges szülésindítást, a laborparaméterek (májenzimek, vesefunkció, vérlemezkeszám) és a magzati állapot is jelentősen befolyásolja a döntést.
A terhességi toxikózis a várandósság második felében szokott kialakulni, jelei a magas vérnyomás, a fehérjevizelés és a vizenyősség. e nemcsak az anya élete van potenciálisan veszélyben, hanem a babáé is, ha beigazolódik a gyanú, a tüneti kezelés mellett a legtöbbször beindítják a szülést. A betegség kiakulásának okát jelenleg nem ismeri az orvostudomány, de kockázati tényező a jelentős anyai túlsúly, különféle krónikus betegségek (cukorbetegség, vesebetegség, magas vérnyomás), egyes autoimmun betegségek, a nagyon alacsony (18 alatti) vagy a magasabb (40 feletti) anyai életkor. Az eclampsia a praeeclampsia legsúlyosabb szövődménye, teljes testre kiterjedő rángógöcsöket jelent, életveszélyes állapot. Szülésindítással vagy azonnali császármetszéssel próbálják megállítani.
A magzatvíz fontos védelmi funkciókat tölt be a várandósság alatt, biztosítja az állandó hőmérsékletet és fontos szerepe van a tüdő fejlődésében. A termelődése folyamatos, ugyanis 3-4 óránként teljesen kicserélődik és a baba is kortyolgat belőle egész szép mennyiséget. A várandósságok 2%-ában fordul elő, hogy túl kevés a magzatvíz (oligohydramnion), ami méhen belüli fejlődés zavart eredményezhet. A baba kényszertartást vesz fel, növésbeli elmaradás, lábdeformitások, medencevégű fekvés alakulhat ki. Ha a helyzet súlyos, a babát császármetszéssel segítik a világra. A kórosan sok magzatvizet (polyhydramnion) legtöbbször anyai cukorbetegség vagy valamilyen méhen belüli fertőzés okozza, a méh feszülése miatt könnyen megrepedhet a magzatburok vagy leválhat a méhlepény. Ha a magzatvíz lecsapolása nem oldja meg a problémát, nem egyszerű szülésindítást választanak, hanem császármetszést az anya és a baba élete védelmében.
A méhen belüli növekedési retardatio (IUGR) fejlődésben való visszamaradást jelent, a baba fejlődése különböző mértékekben elmarad az optimálistól. Az ok lehet méhlepényi elégtelenség, a lepény nem tudja megfelelően táplálni a babát, de állhat aháttérben valamilyen anyai vagy genetikai betegség is. Legtöbbször az ultrahang-vizsgálaton és a Doppler-áramlásmérésen fedezik fel, hogy a baba méretei, súlya nem érik el az adott gesztációs hétre vonatkoztatott számait. Amennyiben a 34. hét előtt állítják fel a diagnózist, de nem túl kevés magzatvíz vagy nem áll fenn a babánál oxigénhiány, úgy szigorú ágynyugalom és napi CTG-vizsgálat várható, hogy figyelemmel kísérjék a baba állapotát. A helyzet egy ideig tolerálható, ám ha a baba nem gyarapszik megfelelően, előfordulhat, hogy a méhlepény és a méhen belüli élet nem tud már eleget adni neki, ilyenkor a kisebb rosszat választják: mivel a kissúlyú babák rosszul tolerálják a hüvelyi szülést, császármetszéssel világra segítik és a koraszülött ellátásában próbálják felerősíteni. Ha a baba mégis eljut addig, hogy a hüvelyi szülés biztonságosan vállalható, indított szülés és folyamatos CTG várható, mivel számítanak arra, hogy a magzati állapota esetleg hirtelen romlani kezd.
A normálisnál kevesebb magzati mozgás és magzati szívhangeltérés esetén az orvos további vizsgálatokat kérhet és mérlegelés után dönthet a szülés beindításáról.
