A medikális személet szerint fekvési rendellenességnek számít minden nem fejvégű magzati pozíció, a holisztikus bábai szemlélet ezzel szemben szokatlan fekvési pozíciónak tekinti ezeket. Persze léteznek olyan kényszertartások, amelyet a baba különböző okok miatt vehet fel, mondjuk túl kevés vagy szivárog a magzatvíz, esetleg valamilyen anyai méhfejlődési rendellenség (pl. kétszarvú méh, méhsövény) áll a háttérben.
Ha a baba fekvéséról beszélünk, a magzat és az anya hossztengelyének egymáshoz való viszonyát értjük alatta. Ez lehet hosszfekvés (koponyavégű vagy medencevégű), ferdefekvés és harántfekvés.
Hosszfekvés esetében a magzat hossztengelye az anya hossztengelyével párhuzamos, koponyavégű hosszfekvésről akkor beszélünk, ha a baba fejjel a föld felé helyezkedik el az anyaméhben. Eőpfordulhat – igaz ritkán -, hogy a már befordult baba valamiért medencevégbe vagy harántfekvésbe fordul, egyes esetekben ez a vajúdás alatti külső beavatkozások miatt történik, amit sok esetben császármetszéssel lehet csak megoldani.
A medencevégű hosszfekvés (farfekvés) nagyon gyakori a terhesség alatt, de a babának legkésőbb a 36. hétre be kell fordulnia. Részleges farfekvés esetén a baba a lábszárát hosszában kinyújtja a teste mellett, lábfeje az arc magasságában van. A szüléskor a feneke jelenik meg először. Totális farfekvés esetén a baba, teste előtt behajlított lábbal ül, a medencén áthaladva combját szétnyitja és szüléskor elsőként a lába jelenik meg. Ezt a két típust lehet még kombinálni is: egyik láb kinyújtva, a másik pedig behajtva. Viszonylag ritka, de előfordul a lábtartás is, amikor a baba szinte áll az anyaméhben.
Ferdefekvés esetén a magzat hossztengelye az anya hossztengelyével kisebb, mint 90°-os szöget zár be. Rendszerint átmeneti helyzet, a vajúdás alatt általában haránt- vagy hosszfekvéssé alakul át (ezért instabil fekvésnek is nevezzük).
Harántfekvés vagy keresztirányú fekvés esetén a magzat hossztengelye az anya hossztengelyével derékszöget zár be. A szülés megindulása esetén az anyára és a magzatra nézve is életveszélyes lehet. Amennyiben a baba a vajúdás alatt így helyezkedik el, első szülés esetén szinte biztos a császármetszés. Ha nem első szülésről van szó, lehet némi esély a magzat megfelelő irányba fordítására, mert lazább a méh, valamint több a magzatvíz.
Nincs minden veszve, ha farfekvéses a baba
Az is előfordulhat, hogy a baba ugyan befordult, de valami miatt mégis visszafordul, ez bekövetkezhet akár a vajúdás alatt is. A 36-37. hét után az orvos vagy a bába egyéni mérlegelés után megpróbálja az ECV-t (externalis cephalicus versio), vagyis a külső fejrefordítást, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben. A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők: a szülés beindulása, idő előtti burokrepedés, vérzés – akár a baba akár az anya esetében, a magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet, a magzat visszafordulhat újra medencevégű fekvéses helyzetbe.
Ezt megelőzően több technika áll a kismama rendelkezésére, hogy fordulásra bírja a babát, ezek kipróbálása szerencsére nem jár veszéllyel. Az úgynevezett Enkin-torna abból áll, hogy a kismama kétóránként 15 percet térd-könyök helyzetben tölt, a gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni. Hasonló hatással bírhatnak olyan jógagyakorlatok, melyek során a gravitációt próbáljuk kihasználni a beforduláshoz: pl. lefelé néző kutyapóz, guggolás széles terpeszben. Vannak, akinél beválik a hideg-meleg borogatás (has alsó részére meleg borogatás, a felső részére törölközőbe csavart jégzselé vagy fagyasztott zöldség), ugyanis a babák ösztönösen a meleg irányába fordulnak. A magzatok kíváncsiságát kihasználva szokták javasolni, hogy tegyünk a has alsó részéhez hangszórót kellemes zenével vagy zseblámpát. A Spinning babies módszer nemcsak a beilleszkedési problémákon segíthet, hanem a babára való hangolódásban is.
Ha az anya és a baba életjelei is megfelelőek, a farfekvésnek nem kellene császárindikációnak lennie, azonban jóval több tapasztalat és odafigyelés igényeltetik a szakszemélyzet részéről. Ez a szokatlan fekvés valóban hordoz magában veszélyeket (vállelakadás, köldökzsinór-előreesés, magzati oxigénhiány), ráadásul egyre kevesebb olyan szakember van, akinek nagy tapasztalata van a faros szülés kísérésben, így legtöbbször biztonságosabbnak tűnő műtéti megoldást választják és javasolják a kismamáknak.
